Először is leszögezném, hogy Voldemort egyáltalán nem tér vissza. Az már más, hogy amit hátrahagy, az galibát fog-e okozni. Főleg a szabad... de nem is mondom, még lelőném a poént. Aztán még annyit fog változni, hogy Potter helyett Potterek szerepelnek benne. (Tudom kicsit új, de hát kell a környezetváltás, nem) Meg aztán nem biztos, hogy Draco Malfoy olyan elvetemült, mint az első, második, harmadik, esetleg negyedik könyvben. Remélem felkeltettem a figyelmedet kedves olvasó

A KÉT BAJKEVERŐ

 

1.rész-Kezdetek és vásárlás

Írta:Emily Cullen

Egy csillagos nyári estén, a Privet Drive 4-es száma alatt, két gyermek sugdolózik a takaró alatt. A fiú olyan tizenegy éves forma, míg a lány csak kilenc-tíz évesnek látszik. Mind a kettőnek smaragd színű szeme van, amely szinte világít a sötétben. Már nagyon régóta megy ez így. Mivel rokonaik nem adnak nekik nyugtot nap közben, ezért, csak amikor alvásra kerülne a sor, akkor beszélhetnek. A vörös hajú lány és a kócos fekete hajú fiú egymást ölelve trécselnek minden egyes este, amióta csak az eszüket tudják. Eleinte egy kis lépcső alatti szoba volt az övék, de az évek múltával a Dursley szülők is belátták, hogy az a gardróbnál is kisebb szoba nem elég két gyereknek. (Talán azért sem etették őket rendesen, hogy kisebbek legyenek…)

Szóval ez a két gyermek éppen beszélgetett a takaró alatt rongyos pizsamában. Átbeszélték az aznap történteket, majd visszanyúltak az időben kilenc évvel korábbra. Ez mindennapi dolog volt náluk. Koncentrálni próbáltak halott szüleik arcára, hogy aztán elmerengjenek az igazságtalanságon, amiért szüleik nem maradtak velük.

- Harry? Szerinted hasonlítok anyura? – motyogta az álmos kislány.
- Biztos, Lily! Szerinted én apára? – kérdezte a kissrác.
- Szerintem te teljesen olyan vagy, mint apa. És úgy is viselkedsz, mint egy apa, mert folyton megvédesz mindentől és soha nem vagy rám mérges. Pedig miattam vertek meg. Esküszöm, nem tudom miért szakadt ki az a fa! – fakadt ki.
- Tudom Kiscsillag, tudom. Nem kell magyarázkodnod. Bármit megtennék az én egyetlen húgomért.
- Akkor nem vagy mérges?
- Nem.
- Szerintem már aludjunk. Álmos vagyok és Vernon bácsi is biztos hallgatózni fog.
- De én nem…

Hirtelen kinyílt az ajtó, és egy nagyon dühös Vernon Dursley trappolt be a szobába kövér alakjával. Jó hogy nem szakadt le az ajtókeret, amikor átcsusszant rajta. Körülnézett vérbeforgó szemeivel, majd amint látta a két gyerek becsukott szemét, keserű szájízzel tért vissza felesége mellé. Remélte hogy végre elkaphatja őket, de ez nem így történt. Sejtette, hogy a két semmirekellő mihaszna éjszakánként nem mindig alszik, de nem tudta eddig rajtakapni őket egyszer sem. Pedig mennyit próbálkozott. Valahogy mindig az a gondolata támadt, hogy őket beszélik ki a hátuk mögött, és ha ezt meghallotta volna, akkor nagy büntetésben részesíthette volna azokat a kis pimaszokat. Viszont ezt most sem sikerült neki így oldalra fordulva a hasától nehézkesen átölelte feleségét és a haja illatára elaludt.

--- >*.*< ---

Másnap hajnalban a két gyerek már nagyban készítette a reggelit az alvó Dursley családnak. Lily megterítette az asztalt, Harry pedig kenyeret és felvágottat pakolt pár tálra. Amint leértek a család tagjai, mint a disznók a moslékot, elkezdtek enni. Közben ők ketten pedig korgó gyomorral nézték az evőket. Csak akkor kaphattak élelmet, ha már a család befejezte az evést. Miután elvégezték a többi reggeli házimunkát, mint például mosogatás, majd evőeszközök és tányérok elrakása, mosás, teregetés, hajtogatás stb. együtt elmentek bevásárolni a közeli közértbe.
- Szerinted Petunia néni mit szólna, ha holnap inkább rántott sajt lenne a menü?
- Hát szerintem inkább maradjunk a betervezettnél. Tudod, hogy utálják, ha más a kaja, mint amit beterveztünk. Vernon bácsi egyenesen őrjöngeni szokott. Mondjuk, ő mindig megtalálja a legkisebb indokot is, csak legyen miért leszidni minket meg a szüleinket, nem igaz?
- Igazad van! Nem is tudom, mit kezdenék nélküled, bátyus.
- Meglennél te nélkülem is, hugica. De most menjünk, mert nem akarok még több indokot adni a verésre. A múltkor is leszidtak minket, mert pár perccel később értünk oda emlékszel. Aztán Vernon bácsi hozta…
- …a nádpálcát, tudom. Inkább menjünk jó?
- Jó

Azzal már rohantak is, nehogy lekéssék a buszt, ami visszaviszi őket a ház elé. Szerencsére nem késték le, és időben haza is érkeztek. A házban levették rongyos szandáljaikat, ami ráadásul nagy is volt rájuk, és elkezdtek pakolni, miután elpakolták az ételeket a helyükre, az ebéd elkészítése várta őket, azután pedig felmehettek a közös szobájukba. Ott egy elég érdekes dolog fogadta őket. Egy gyönyörű hóbagoly kopogtatta az apró ablakot fél lábával, míg csőrében egy díszes csomagolású levél volt.
- Szerinted beengedjük?
- Persze! De várj Lil, majd én.
- Olyan bátor vagy, Harry!
- Nézd ezt a levelet!
- Elolvashatom? Csak, mert neked címezték.
- Olvasd, én úgy sem látok rendesen ebben a szemüvegben.

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfokozatú, okleveles főmágus, Legfőbb Befolyásos Nagymágus, a Varázslók Nemzetközi Szövetségének elnökhelyettese)

Tisztelt Potter úr!
Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját.
A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31.-éig küldjön baglyot nekünk. A vonat pedig, ami elviszi önt az iskolába a King’s Cross pályaudvaron a 9 és ¾. vágányról indul.
Tisztelettel:
Minerva McGalagony:
Igazgatóhelyettes *

- És ezt nézd meg!

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Egyenruha
Az első évben a következő ruhadarabok szükségesek:
1. Három rend egyszerű munkatalár (fekete);
2. Egyszerű hegyes süveg (fekete) mindennapi használatra;
3. Egy pár munkavédelmi kesztyű (sárkánybőr vagy hasonló);
4. Egy téli köpönyeg (fekete, ezüstcsattal)
A tanuló minden ruhadarabján köteles feltüntetni a nevét!
Tankönyvek
Minden tanulónak saját példánnyal kell rendelkeznie a következő művekből:
Dabrak, Miranda: Varázslástan alapfokon
Bircsók, Bathilda: A mágia története
Goffrid, Adalbert: Modern varázsláselmélet
Ripsropsky, Emeric: Az átváltoztatásról kezdőknek
Spora, Phyllida: Ezer bűvös fű és gomba
Mixel, Arsenius: Ismerkedés a varázsitalokkal **

- Mi lehet ez? Ügye, nem akarsz itt hagyni egyedül?
- Nem hugi! Eszemben sincs!
- Rendben.
- Viszont el kell szöknünk innen.
- És választ írni.
- Igen, azt is. Leírod, amit diktálok hugi? Én nem írok olyan szépen, mint te.
- Ahham.

Tisztelt igazgatóhelyettes!
Megkaptam a levelét, de hálás lennék, ha tájékoztatni tudna arról, hogy hol tudjuk megvenni a felszerelést, és miként jutunk el oda, de legfőképp miből?

Harry James Potter

- Ez így jó lesz.
- Szerintem most már elküldhetjük.
- Szerintem is.



A következő reggelen már meg is pillantották a baglyot az ablakban. Harry gyorsan átfutotta az üzenetet, majd odaadta húgának.

Tisztelt Potter úr!
A felszerelését az Abszol úton megveheti, ami a Londonban található Foltozott Üst mögött található. (Keresse meg a kocsmárost, és ő majd eligazítja magukat.)
A pénzt pedig a varázslók bakjából, a Gringottsból kiveheti. A kis csomagban megtalálható a széfjük kulcsa.

Minerva McGalagony

- Hát ez gyorsan ment. Mikor indulunk?
- Már holnap. Remélem, nem késsük le a vonatot Londonban.
- Én is!

A két gyerek még aznap este összecsomagolta rongyos ruháit egy szakadt hátizsákba. Nem volt igazán sok ruhájuk, csupán pár nagyon bő farmer és egyszínű póló.

--->*.*< ---

Hajnalban már szó nélkül indultak is az állomás felé. Mivel soha nem kaptak zsebpénzt, ezért kénytelenek voltak elbliccelni az utat. Londonban többször is megkérdezték a Foltozott Üst helyét, majd amikor betértek a kocsmába, megcsapta őket a tömény alkohol és füst szaga. Odamentek a kocsmároshoz, hogy megkérdezzék, merre menjenek tovább.
- Elnézést uram! Tudna nekünk segíteni? – kérdezte Harry.
Tom a kocsmáros eddig nem is figyelt fel az érkező gyerekekre, pedig majdnem mindenki őket bámulta.
- Harry Potter az én kocsmámban! – rikoltotta. – Miben lehetek szolgálatodra édes fiam?
- Meg tudná mondani, merre van az Abszol út? – suttogta. Lily pedig az óvó karok alatt nézett fel a félig kopaszodó öregúrra.
- Persze gyerekek, persze! Kövessetek csak engem!

Hátravezette a kölyköket a téglafalhoz, az pedig koppintására szétnyílt utat engedve a lókötőknek.
- Nem tudna segíteni, hogy hol vehetünk és mit? Ez az első alkalom, hogy ilyen helyen vagyunk. Ja és uram! Meg tudná mondani, hol van a Groggrost vagy Griggast vagy micsoda, ahol pénzt vehetünk ki valami széfből?
- A boltok neve és hogy mit vehetsz benne, leírtam neked erre a papírra ifiúr. A Gringotts pedig elég szembetűnő, de ha nem találod el, akkor az utca végén keresd.
- Köszönöm uram!
- Szívesen fiam.

Beléptek a nagy forgatagba. Először is a Gringotts volt a céljuk. Nagy nehezen utat törtek maguknak a tömegben és elértek az első kapu elé. Majd jöttek sorba és azon kapták magukat, hogy a recepciós néz rájuk kitágult szemmel.
- Minek köszönhetem a látogatást Potter úrfi? Csak nem ki akarnak venni egy kis zsebpénzt?
- De. Bevásárolni jöttünk és pénzt szeretnénk kivenni a széfünkből és itt a kulcs hozzá.
- Gyertek utánam.

Egy kis vasútszerűséghez vezette őket, amire azt a nevet használta, hogy csille. Végigmentek egy hatalmas alagútrendszeren, ahol több sárkány körvonalát vélték látni. Az egyik éppen alattuk kezdett el tüzet okádni, de szerencsére senkinek sem esett baja. A két gyerek ámulva nézett mindenre, amit csak láttak. Amikor elérték a széfet a kobold kitárta a barlangajtót és betessékelte őket a nyíláson.
- Húúúú! Ez eddig is hihetetlen volt, hát még most! Nem csodálom, hogy Dursley-ék nem akarták nekünk ezt elmondani! Olyan önzőek voltak mindig is. Szerinted az is lehet, hogy anyáék nem autóbalesetben haltak meg?
- Igen! Mondjuk mindig is defektes volt egy kicsit a történet. Viszont soha nem látogathattuk meg a sírjukat. A csodálatod pedig érthető. Én is csak ámulok! Vajon milyen lehet a Roxfort?
- Figyelj bátyó! Nem lesz baj, ha én is megyek? Nem akarom, hogy már idő előtt kicsapjanak!
- Lily! Nem szabad ilyenekre gondolnod! Te is jössz és kész! Nem hagynálak ott azoknál a borzalmas embereknél.
- Ha már borzalmas emberekről van szó, - szólt a kobold – nem igyekeznétek? Már rég egy másik családot kéne útbaigazítanom.
- Bocsásson meg!
- Igen! Nem akarjuk feltartani.

Lily gyorsan elvett egy jó kétmaroknyit a különös aranyérmékből majd betette a zsebébe. Miután kijutottak a furcsa barlangrendszerből, indultak is a zajos tömegben. A sok boszorkány és varázsló mind talárt viselt és kezükben egy bottal hadonásztak. A kisebbek pedig áhítatos szemmel néztek szét a sok kirakatban. Először elmentek a könyveikért és az írószerért.
- Kettőt kérünk az összesből – mondta Harry.
- Á, Harry Potter. Reméltem hogy egyszer találkozunk. Kettőt? Tehát a kishölgy is? Rendben, már hozom is.
- Olyan furcsa, ahogy itt mindannyian néznek rám. – suttogta húgának.
- Szerintem is, – válaszolta az – de még mindig jobb minta autógrammot akarnának, nem?
- Nem szabad ilyennel viccelődni! – Mérgelődött.
- Itt is vannak a könyveik.
- Köszönjük!
Ezek után még elmentek üstöt venni és új ruhákat. Lily csodálatosan nézett ki az összes rá méretezett ruhában és Harry is jól mutatott azokban, amit neki vettek. Végül pedig betértek Ollivanderhez, pálcákért.
- Tudtam, hogy el fog jönni Potter úr! És lám igazam is lett. Nézzük csak, mi van itt! Szilfa, 12 hüvelyk, unikornis szőr mag. Fogja csak meg!

A pálca azonban még be sem került a kezébe már ugrott is ki onnan.
- Minden kezdet nehéz nemde? Esetleg a kisasszony.
De Lily kezéből is kirepült. Ezután még jó sok pálcával próbáltak eredményt elérni, de végül mind a ketten egy cseresznyefa, 13 hüvelyk, főnix toll magú pálcával gazdagodtak.
- Nézd milyen szép! – kiáltott Lily amikor kiértek az üzletből. – Olyan mintha lenne benne egy kis bordó!
- Szerintem is szép Lily, de menjünk valami táskafélét venni, jó?
- Rendben bátyus!
Bementek abba a boltba ahol a táskákat sejtették és kifele jövet már tele pakolt táskákkal jöttek. Harry még mindig kínosan érezte magát, de kezdett megbarátkozni a helyzettel.
- Bátyus!
- Igen?
- Nézd, milyen aranyos cica!
- Valóban aranyos…
- Szabad?
- Na jó! Csak meg ne bánjam.
- Köszönöm! Nem fogod, majd én gondoskodok róla! Úgy mintha… mintha csak a babám lenne. – És felvillantotta azt a James Potteres, vattos mosolyt.
- De te veszel neki kaját!
- Ugyan! Az semmi, amúgy is adnak hozzájuk kaját.
- Akkor vegyük meg ezt a szépséget.
- Te nem szeretnél valamit? Mondjuk egy baglyot? Vagy egy kígyót?
- Megnézem a kígyókat, mert a múltkor szépen elbeszélgettem velük, emlékszel?
- Persze! Soha nem felejtem el Dudley képét.
Azzal Lily elindult az eladó felé megvenni a kismacskát, Harry pedig a kígyók felé fordult, amikor meglátott egy hóbaglyot.
- Nézd meg ezt a baglyot Lil! Szerinted?
- Nagyon jó választás uram! Igazán szép hóbagoly. Három sarlóba és két knútba kerül.
- Értem. Megvesszük és kérek bagolycsemegét és a ketrecet. A húgom már megvette a macskát, meg ami kell hozzá?
- Természetesen.
- Indulhatunk Lily?
- Igen Harry.

Kifele az utcán még megvették a szükséges dolgokat majd betértek a Foltozott Üstbe vacsorázni és egy szobát kivenni. Mondjuk a szoba nem volt olyan nagy szám. Csak két ágy, megjegyzem az egyiket nem használták, egy kisebb szekrény, egy apró íróasztal és két éjjeliszekrény az ágyak mellett.

- Én még olvasok nem baj?
- Nem dehogy! De mégis mit?
- A Roxfort Történetét. Nagyon érdekes. Neked is vettem egy példányt, ott van a ládád tetején.
- Akkor én is olvasni fogok.
- Csak tessék.



--- >*.*< ---

Kép a cicáról: http://www.varbak.com/kepe/z%C3%B6ld-szem%C5%B1-feh%C3%A9r-macska-fot%C3%B3k

A bagoly: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/3f/Strix-varia-005-crop.jpg

 

 

2.rész-Vonatút majd egy érdekes beosztás

Írta:Emily Cullen

A roxforti igazgatói iroda székében egy ősz hajú varázsló csücsült. (Mit csücsült? Inkább foglalt helyet vagy valami!) Szóval foglalt helyet és nagy serényen nézegette a papírhalmokat maga előtt. Hirtelen dörömbölésre lett figyelmes, majd egy kissé csapzott, de még mindig méltóságteljes Minerva McGalagony lépett be a szobába.

- Albus! Oh, Albus! Csak most vettem észre ezt a problémát. Nézze! Ez itt Harry Potter levele – nyújtotta át a papírt Dumbledorenak.
- Úgy tűnik, hogy idén két Pottert köszönthetünk az iskolánkban, Minerva. Siess és írd fel Lilian Pottert az idei gólyák listájára.
- De hát az a kislány még nem töltötte be a tizenegyet! Ez szabályellenes Albus. Még te sem szegheted meg a szabályokat.
- Ugyan Minerva drága! Én egyszer azt hallottam valakitől, hogy a szabályok arra valók, hogy megszegjük őket. Nem ismerős ez a mondat véletlenül?
- James Potter mondogatta ezt Sirius Blackkel. De most James Potter gyerekeiről van szó, nem pedig a Tekergőkről.
- Minerva bízzon bennem! Harry Potter csak megérdemel egy kis szabályszegést, ha már megmentette az egész varázsvilágot, nem? Mellesleg van egy olyan érzésem, hogy ezt már nem fordíthatjuk vissza.
- De Albus!
- Nincs semmi de, Minerva. Kérlek, tedd meg, amire kértelek és távozz. Még sok dolgom van.
- Soha nem fogom megérteni a gondolkodásodat, igaz?
- Soha ne mond, hogy soha, Kedves.

--- >*.*< ---

A King’s Cross pályaudvar forgalmas volt, mint mindig. A két Potter tanácstalanul állt a 9. és a 10. vágány között, amikor megláttak egy hatalmas családot. Furcsa vörös színű hajuk olyannyira kitűnt a tömegből, hogy szinte már vonzotta a szemet. Majd a két teljesen egyforma gyerek elkezdett szaladni az egyik oszlop felé. Amikor már majdnem nekiütköztek hirtelen mind a kettő eltűnt. Utána megindult a legidősebb gyerek a legfiatalabbnak tűnő fiúval, majd az anya és az egyetlen lány után az apa tűnt el. A két hősünk összenézett és egyszerre indultak el az oszlop felé. Hirtelen megpillantottak egy gőzmozdonyt, amin nagy betűkkel a Roxfort Express volt olvasható.

- Milyen szép!
- És nemsokára rajta ülünk, Lil!
- Siessünk! Nem akarok lemaradni!
- Rendben, csak utánad hugi.

Felszálltak és kerestek egy üres kúpét. Már éppen leültek volna, amikor kinyílt az ajtó és egy szőke hátrafésült hajú, szürke szemű fiú lépett be rajta arcán ez felsőbbrendű kifejezéssel. Meg sem szólalt csak kíváncsian nézegette hősnőnket, majd kecsesen leereszkedett és elkezdett beszélni:

- Én Draco Malfoy vagyok, és aranyvérű családból származom. Az apám pedig a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik. – dicsekedett. - Hát ti?
- Ő itt Lilian Potter, Én pedig Harry Potter vagyok. Mind a ketten árvák. Mi az a Mágiaügyi Minisztérium?
- Áááá! Szóval Potterbe botlottam! Nagyon örülök!
- Ahhaa…
- És van egy húgod is? Soha nem mondták, hogy egy ilyen szépség tartozik a Potter családba. – Azzal kézen csókolta a paprikapiros Lilyt.
- Öhm… Köszönöm szépen a bókot… De tegeződhetnénk? Hívj inkább Lilynek, rendben?
- Természetesen Lily.

Ezután hosszú csend következett. Mindannyian elfoglalták magukat, Lily a Roxfort Történetét olvasta, Harry és Draco pedig varázslósakkor próbált játszani. Azért csak próbáltak, mert Harry még nemhogy varázsló, még mugli sakk közelében sem volt soha. Mikor Draco belátta, hogy ebből ugyan nem lesz játék, egyrészt a Potter fiú tudatlansága miatt, másrészt, mert folyton Lilyre kalandozott a szeme, abbahagyták a játékot. Így hát újult erővel kezdtek beszélgetni.
- Te csak 10 éves vagy?! De az hogy lehet?
- Elszöktem.
- Igazából én akartam hogy velem jöjjön. A család, akinél lakunk, folyton bántott minket és nem akartam, hogy Lily ott maradjon védtelenül. Biztos őrjöngnek, hogy nincs aki reggelit csináljon nekik.
- Meg a sok házimunka! Olyan szörnyű volt látni, ahogy Harry küszködik, hogy az enyémet is megcsinálja!
- Ugyan, hugi! Neked mindent! – ölelkeztek össze.
- Tudjátok szerintem miután odaértünk beszélni kéne az igazgatóval, hogy Lily hadd maradhasson és akkor még be is oszthatják.
- Jó ötlet!
- Köszönöm Draco! – vetette magát Lily a Malfoy örökös ölébe.
- Szívesen Lily – mondta az megszeppenve.
- Nézzétek mennyire besötétedett.
- Akkor szerintem öltözzünk át, jó?
- Kimegyek! – mondta Lily, majd gyorsan mielőtt még válaszolhattak volna, kislisszolt a kupé ajtaján

Míg a fiúk öltöztek Lily kinyitotta az előttük lévő ablakot és kinézett rajta. A távolban halvány derengés látszott. A csillagok pedig fényesen ragyogtak a zafír égen. Amikor a fiúk kijöttek gyorsan ő is átöltözött, majd együtt vették le csomagjaikat a tartókról. A vonat hamarosan még egy utolsót zökkent, majd nagyot sípolt a csillagos éjszakába.

- Gyorsan ugorjunk le mielőtt még itt maradunk a vonaton!
- Oké. Siessünk, mert még beszélni kell az igazgatóval is!

A nagy esti homályból egy hatalmas alak bontakozott ki. Kezében pedig ott fityegett egy fényes pontként látszódó olajlámpa.

- Elsősök ide! Elsősök ide! – üvöltötte egy két-három méteres óriás bariton hangon.
- Na! Ne szégyelljétek magatokat tökmagok! Gyertek csak, gyertek ide körém! Jól van gyerekek. Utánam! – indult el gyorsan.

Hamarosan a kis csapat meglátta a Roxfort körvonalait. Lily végig Harry és Draco között lépdelt, de amikor megpillantotta a bűvös kastély majdnem lemaradt. Szerencséjére a fiúk sem tudtak hova lenni a gyönyörűségtől, így hamar beérte őket.

- No, gyerkőcök! Ez itten a Roxfort. Itt fogtok értelmet tölteni a kobakotokba. Most, remélem mindenki tud négyig számolni. Akkor, most négyes csoportokban szálljatok be a csónakokba.

Beszálltak a csónakokba, majd elindultak a fekete víztükrön, a kastély felé. Lily, Harry és Draco, az állomáson látott legkisebb vörös hajú fiúval ültek együtt. Mikor átértek a partra a vadőr párokba rendezte és elvezette őket egy hatalmas faajtó elé. Mikor kinyílt az ajtó, egy igen szigorú tekintetű nő nézett rájuk. Haja szoros kontyba volt fogva, fején süveget és testén dísztalárt viselt. Mikor a nő rájuk nézett, csak akkor lágyult meg a tekintete egy pillanatra. De ez a pillanat hamar elmúlt, amikor a nő megpillantotta a kis Lilyt

- Ha szemmel ölni lehetne – suttogta Draco -, akkor már nem élnél, Szépségem.
- Ugyan, biztos nem Lilnek szólt! Hogy mondhatsz ilyet?
- Hagyd, bátyus!
- Kérem, jöjjenek utánam! – szakította meg a társalgást a szigorú nő. – Az én nevem Minerva McGalagony, önöknek McGalagony professzor. Én vagyok ennek az iskolának az igazgatóhelyettese és a Griffendél ház házvezető tanára. Most elvezetem önöket egy helyre, ahol várakozhatnak, majd elkezdjük a beosztást.

Azzal otthagyta őket egy üres teremben. Hirtelen nagy sutyorgás hallatszódott mindenhonnan. Ekkor kapott észbe Draco, hogy elfelejtették a tervet, amit a vonaton beszéltek meg.

- Te, Harry mi nem felejtettünk el valamit, ami ehhez a kis vöröshöz kapcsolódik?
- Neked Lily és nem hiszem, hogy nyitva van az ajtó.
- Mit akartok ti tenni? – szólalt meg egy kócos, barna hajú lány, akinek nagy fogai voltak bambi szemekkel.
- Közöd? Mi nem állunk szóba sárvérűekkel, igaz Harry?
- Miért, mik azok?
- Koszos kis mugli söpredékek. Majdnem annyira rosszak, mint véráruló Weasleyék.
- Hogy mondhatsz ilyet, Draco? Ez a szegény lány nem tett semmit, te meg fikázod! Húzz el a szemem elől te, nem is mondom ki inkább, hogy mi!
- De Lily, ez csak egy…
- Ki ne mondd!

Lily elcsörtetett magával húzva a megszeppent lányt, és odamentek a vörös hajú fiúhoz. Kicsit félénknek tűnt használt ruhájával és falfehér arcával. Mikor odaértek Lily elengedte a kócos kislány karját, és végre bemutatkozott.

- Szia! Bocs hogy elraboltalak, de nem bírom annak a majomnak a képét! Egész úton rám volt akaszkodva és most meg tök bunkó az idegenekkel. Én Lilian Potter vagyok. Akit csak úgy megszeppenve láttatok az a bátyám, Harry Potter.
- Én Ron Weasley vagyok – mondta kiguvadt szemekkel.
- Én pedig Hermione Granger.
- Mond, te mit nézel olyan nagy serényen rajtam?
- Nem is tudtam, hogy a híres Harry Potternek van egy húga.
- Már miért lenne a bátyám híres? – kérdezte Lil.
- Hát azért, mert…
- Kérem, mindenki fáradjon utánam! – harsant a nő hangja.
- Majd kérőbb elmondom – suttogta Ron.

Bevezették őket egy hatalmas terembe, ahol négy asztalnál ültek a diákok. Mindegyik asztal tele volt finomabbnál finomabb étkekkel, serlegekkel, tányérokkal. Az asztalokra merőlegesen és az érkező gólyákkal szembe a tanárok asztala állt, egy megmagasított részen. Az előtt pedig egy háromlábú, támlátlan szék állt, amin egy ütött-kopott süveg volt. Hirtelen a
fejfedő megmozdult és olyan formája lett, mint egy arcnak, majd elkezdett dalolni:

Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok, a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
Hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel, és menten mondom,
Hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe,
Békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor - ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!*

A dal végeztével nagy üdvrivalgásba tört ki mindenki. Voltak, akik állva tapsoltak, olyanok is, akik még be is kiabáltak. A leghangosabb a vörös-arany színekben játszó asztal volt. Utána kezdetét vette a beosztás. A szigorú McGalagony professzor a szék mellé állt és egy tekercset húzott elő a zsebéből.

- Akit szólítok, az idejön, és a fejére húzza a süveget – mondta.
- Abott, Hannah.
- HUGRABUG!
- Bones, Susan.
- HUGRABUG!
- Boot, Terry.
- HOLLÓHÁT!

És ez így ment tovább, szépen sorban. Minden egyes gólyát üdvrivalgás fogadta leendő házában. Egy bizonyon Millicent Bulstrode a Mardekárba került, majd még valaki a Hugrabugba. Utána nem Harry már nem nagyon figyelt. De, amikor meghallotta az ismerős nevet, felpillantott.

- Granger, Hermione. – mondta a professzor.
- GRIFFENDÉL! – ordította a süveg. A kis kócos pedig nagy pirulások közepette lecsüccsent az asztalhoz.

A süveg folytatta a beosztást. Most már Harry is figyelt, és nem csak Lily. Nagyon izgultak hogy mi fog történni. Főleg, mivel Lilynek nem is szabadna itt lennie. Draco a Mardekárba került, Lily nagy sajnálatára, mivel nem akart haragban lenni a fiúval. Olvasott a Roxfort Történetében a Griffendél és a Mardekár közti örök rivalizációról. Nagyon figyelmesen nézte az összes gólyát, akiket még nem osztottak be. Aztán meghallotta a bátyja nevét.

- Potter, Harry.

Hirtelen nagy zavargások és sustorgások töltötték be a termet. Harry odasétált a székhez és a fejére rakta a süveget. Hirtelen egy hangot vélt hallani a fejében.

- Hova is tegyelek, hova is tegyelek. Ravaszságból neked is kijutott, de bátor is vagy azt látom. Mind a két szülőd Griffendéles volt, viszont van benned valami, ami a Mardekárba kell.
- Kérem, tegyen a Griffendélbe, kérem, tegyen a Griffendélbe. – gondolta Harry.
- Biztos vagy benne? A Mardekárba sokra vinnéd, kölyök!
- Biztos vagyok benne!
- Na jól van, legyen akkor a GRIFFENDÉL! – az utolsó szót már hangosan kiabálta mire a Griffendél asztalánál, az eddiginél sokkal nagyobb taps fogadta. Harry ránézett a húgára, aki bólintott, hogy menjen csak nyugodtan. Aztán Lily a saját nevét vélte hallani.
- Lilian Potter – mondta McGalagony
- ...
Lily először nem is hitte, hogy a saját nevét vélte hallani, csak amikor valaki, nevezetesen Ron, előrelökte, akkor fogta fel, hogy neki bizony már a széken van a helye. Odasétált a kis hokedlihez, és fejére tette az ősöreg süveget. Kisebb sikkantás volt a reakciója, amikor meghallotta süveget a fejében.

- Hát még egy Potter? – mondta a hang. – Benned nagy lehetőség van. Sok dologr vagy hivatott, gyermekem. Fontold meg, hogy kiben bízol, mert nem mindenki barát, aki annak látszik, és nem mindenki ellenség, aki úgy viselkedik, mint az ellenség. Vigyázz kislány, mert sokaknak nem tetszik az, hogy szabályokat szegnek meg. Bízz meg a bátyádban, de tereld is őt. A beszédemet pedig, tartsd meg magadnak. Akkor nem lehet bajod. De, térjünk vissza a beosztásra. Egye fene, menj te is a bátyáddal a GRIFFENDÉLBE!

Lily gyorsan eliszkolt, de még vetett egy pillantást az igazgatóra, aki nagyot kacsintott neki, majd intett, hogy fáradjon a Griffendélesekhez. Gondolataiba melyedve sétált oda testvére mellé. Aztán elhatározta, hogy nem szól senkinek, mert megtartja a szavát, még ha csak egy süvegről is van szó. Amikor leült Hermione és Harry közé, szemügyre vette a tanárokat. Ugye ott ült az a hatalmas óriás, aki idevezette őket. Mellette egy kövér nő foglalt helyet, majd egy sápadt férfi, azután egy pongyolába bugyolált nő következett, aki egy nagy szemüveget viselt. Középen az igazgató volt, mellette pedig egy üres szék. Egy fekete, lelapult hajú férfi volt a soros, aki mellett egy rövid szőke hajú nő ült. Végül egy fehér fejfedős nő zárta a sort. Igazán érdekes társaság, gondolta Lily.

Az előbb említett fekete hajú férfi most merően bámulta hősnőnket. Olyan volt, mintha megbabonázták volna. Fekete szeme döbbenetről, csodálatról és fájdalomról árulkodott. Lily csak egy kíváncsi pillantást lőtt felé, majd becsatlakozott az éppen folyó beszélgetésbe.
- És a te szüleid mivel foglalkoznak Hermione? – kérdezte Harry.
- Fogorvosok – pirult el a lány. – Miért kérdezed?
- Csak kíváncsi voltam. Tudod a mi szüleink már nagyon régen meghaltak. Tudod autóbalesetben.
- Nem tudom ki mondta ezt nektek, Harry, de nem igaz – mondta az időközben szembekerülő Ron.
- Már hogy ne lenne az? – kérdezte Lily kissé ingerülten.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Harry Potter Kitalált Történet
Harry Potter-Rajongói oldal - © 2008 - 2024 - kim-harrypotterfan.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat